Sopron-Kópháza, 1956. november 4.
Sopronban a MEFESZ katonai bizottsága elhatározta a fegyveres ellenállást. A hajnali szovjet orvtámadás hírére két hallgató személyautóval indult a fertődi tüzérezredhez a már korábban felajánlott tarackokért. Az egyetemen tartózkodó dr. Takács Endre, a nemzeti tanács elnöke és több egyetemi professzor is a harc reménytelenségét hangsúlyozta. A tiltakozás dacára a „frontvonalba”, Kópháza és Nagycenk térségébe teherautókon szállították ki a hallgatókat. A főiskolai és egyetemi ifjúság a fertődi tüzérezredtől kapott tarackokkal megpróbálta elreteszelni a „soproni beszögellést” Sopron–Kópháza térségében. Legalább négy védelmi vonalat állítottak fel, az utolsó már a Bécsi-domb lábánál húzódott. A hallgatóság egy része, bányászok és erdészek (III., IV. és V. évesek) kézifegyverekkel vonultak ki a város védelmére. Egy szovjet felderítő különítmény (3 harckocsi, páncélautó) hamar véget vetett a reménytelen ellenállásnak. A csütörtököt mondó tarackok miatt az ütközet kilátástalanná vált. Azok nem működtek, mert eltávolították belőlük az ütőszeget, a lövegekhez tartozó gránátokban pedig nem volt gyújtó. Egyetlen eredeti forrás sem került elő, mely egyértelmű választ adhatna a kérdésre: előre elhatározott, szándékos szabotázs volt-e a tarackok harcképtelenné tétele, vagy jó szándék vezette a kezeket, a reménytelen helyzetben meg akarta menteni a fiatal magyar életeket a hiábavaló haláltól. November 4-én a kora délutáni órákban a fegyveres hallgatók egy része megadta magát a szovjet felderítő különítménynek, egy másik része Kópháza–Nagycenk térségében átlépte a határt, kisebb része Fertőmeggyes (Mörbisch) irányába menekült. A hallgatók egy nagyobb hányada, a tartalék erők a Muck térségében hagyták el hazájukat.
Az emlékoszlopot a kópházi temető melletti egykori fő védvonal mentén emelte a Soproni Egyetem 2026-ban, az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulóján.
Dr. ifj. Sarkady Sándor
